No comment

/valakinek, akinek véletlenül egyessel kezdődik a személyiszáma/

“- Na, mondj egy napot a következő két hétben – mondjuk, ami jó Neked!
– A következő két hétben…? Hát, nem is tudom, annyi dolgom van…
– Utána?
– Lehet…
– És hol találkozzunk? Mondjuk nálunk?
– Akkor elfáradok. Nem bírom az utazást. Megfájdul tőle a fejem, fogam, lábam, hátam.
– Rendben, akkor legyen Pest (azt várhatod)!
– Öööö… Izé. Az olyan messze van.
– De hát, ott laksz.
– Budán.
– Jó, legyen Buda!
– Az is messze van.
– He…?
– Nekem minden messze van, csak a takaróm nem.
– Most menjek a takaród alá?
– Nem szeretem, ha más is van a takaróm alatt rajtam kívül.
– …
– …
– Jó, értem. Akkor ne találkozzunk!
– De találkozzunk!
– Most mondtad, hogy Neked semmikor, sehol nem jó.
– Nem azt mondtam. Én is akarok találkozni Veled. Nem értem, miért nem hiszel nekem.
– ? Én sem…”

Direkt nem írtam szereposztást…