Nem szeretem a virágokat. És ez még enyhe kifejezés. Na, jó egy szál még elmegy, de mikor egy többezer forintos csokrot kapok, abban bizony én csak a pénzszórást látom. Pár nap múlva elhervad és dobhatom ki. Akkor már inkább egy könyv, azt évek múlva is nézegethetem. Azt hiszem, a virágok is tudják, hogy nem szeretem őket, mert akárhány bekerült eddig a lakásba, néhány hét alatt meghalta magát. Pedig én öntöztem, néha még beszélgetni is próbáltam velük, de nem válaszoltak. Nem tudom, másnak hogy megy ez. Talán meg kéne tanulnom virágul. Kint, a réten rendben. Ott szép. Meg elég messze is van. 🙂
Egyszer az akkori párom hozott nekem virágot nőnapra. Hazafelé már gondolkodhatott, mert így adta át: “Tudom, hogy utálod a virágot. Hoztam.” Nem volt tartós kapcsolat. Hiába tényleg nem szerettem. A virágot. Sem.
Férfiak, nők, ilyesmik... 
Utáltam az őszt ,nem is jó kifejezés inkább gyűlölet volt mert ha a rekkenő nyárban eszembe jutott már ideges lettem,ezt elmesélve egy gyerekkori “ismerősömnek” Ő azt mondta: “mivel fotózol próbáld meg elfelejteni magát az évszakot és csak a színeket és az illatokat élvezd.” ,eltelt egy pár év ,nem imádom csak szeretem.